Minden ember mutatja magát valakinek, ami a valóságban nem is úgy lehet.

 Nem veszik észre azt a rombolást, amit egy-egy lépésük után szenved a világ.

Miért nem lehet mindenki önmaga?

Önzés nélkül csupán saját arca?

Miért kell mindig mást mutatni, és emiatt másoknak csalódást okozni?

Miért nem figyelünk egymásra?

Miért olyan nehéz a mai világba?

Jó ez így nekünk?

Vagy talán lelkünk nyugszik meg együtt velünk?

Miért kell mindig csak magunkra, a jövőnkre figyelni, mikor a legfontosabb dolgunk, hogy tudjuk élni és szeretni!

Miért fontos, hogy azok legyünk, akikre se másoknak, se nekünk nincs szükségünk?

Ha leülnénk egy órára és átgondolnánk, mi is fontos a számunkra, rájönnénk mennyi minden veszett eddig kárba.

 De sohasem késő változtatni!

Csak kérdés, hogy el akarjuk-e az álarcot dobni!

Zagyva Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.